A pestiek épp Szentestére készülődtek, amikor jött az ostrom...





...és egy 102 napos  félelemmel teli, kínlódós, éhhalál széli időszak... majd pedig a nyomorgás az újjáépítésért.
1944. karácsonya a megszokotthoz képest teljesen más lett a háború miatt.
Pont Szenteste, december 24-én kezdett bezárulni  az ostromgyűrű Budapest körül. Innentől kezdve egy hatalmas hadszíntér lett a város, és a benne élők pedig potenciális áldozatok. 

Már hetek óta lehetett tudni, hogy előbb-utóbb baj lesz, de a karácsonyi készülődés nagyjából a megszokott módon zajlott, ugyan valamelyest visszafogottabban a boldog békeidőkhöz képest. 
Délután 5 óra körül már harcok dúltak, úgyhogy a gyertyagyújtás legtöbb helyen el is maradt, és már az ünnepinek szánt vacsorát sem tudták nyugodtan elfogyasztani. 
Az ez után következő időszak maga volt a rémálom. 

Az ünnep előtt még viszonylagos normál mederben folyt minden, nyitva voltak a boltok, a tömegközlekedés is "üzemelt".  

Aki csak tehette tartalékot halmozott fel élelmiszerből, amit tartani lehetett. Vettek cukrot, lisztet, zsírt, babot, borsót, lencsét krumplit, ha volt húsuk, akkor lesütötték. 
Szenteste aztán lett egy hatalmas áramszünet, másnap reggel így leállt a villamosforgalom,  25-től már nem volt egyenletes a gáz ellátás.  A telefonvonalak, közművek még viszonylagosan működtek, aztán januártól ennek is annyi lett.
25-én a város körüli élelmiszerraktárak tartalékai orosz kézbe kerültek, innentől kezdve lehetett tudni, hogy nagy baj lesz az ellátással.

Mely következtetés aztán igaznak is bizonyult.
Ekkor a lakosság egy része, és mellette persze az állatvilág - konkrétan az Állatkert lakói is a harcok áldozatai lettek.
Volt olyan állatkerti lakó, ami  konkrétan a harcok miatt pusztult el, mások pedig az kiéhezett lakosság áldozata lett... A magyar fővárost 102 napon keresztül próbálták bevenni az orosz és román csapatok, ennél hosszabb ideig csak Sztálingrád ostroma tartott, onnan viszont a polgári lakosság egy része kitelepítésre került. 
Budapesten viszont ott volt több mint 800 ezer ember, aki próbálta túlélni a háborút.
Az első találatot jóval a nagyobb harcok előtt, 1944. december közepén kapta az Állatkert, a takarmányraktárt érte gránát.  December 24-től kezdve viszont valóságos csatatérré vált az egész terület. 
Aknavetőkkel és kézifegyverekkel harcoltak a katonák, lőállásokat, géppuska fészkeket építettek ki az Állatkertben.  Január 13-ig folytak a környékbeli harcok, ekkor haladt végre tovább a front, de ekkorra az állatok nagy része elpusztult. A bölények szabályosan élve égtek meg egy gyújtóbomba találat miatt,  elpusztult egy elefánt is, a zsiráfház az összes zsiráffal egyetemben.  Lényegében az állatok egyetlen százaléka élte túl a harcokat és az utána következő fosztogatást. 
Hisz az emberek az éhenhalás küszöbén álltak, mindent megettek, ami rágható volt.  Próbálták a rendet fenntartani, de az éhség ellen nincs orvosság, nem hat a karhatalom sem. 
Úgyhogy a még életben maradt ehető állatokat  elhordták. Az összes rackajuhot, szarvast, őzet, antilopot, kengurut, lovat... Mindent... Az akváriumok üvegét betörték és a kiömlő vízből összeszedték a halakat.  
Ráadásul maga az időjárás is megtette hatását, hisz a decemberi-januári hideg  miatt az egzotikus állatok számára normál hőmérsékletet nem lehetett biztosítani, így hát megfagytak.  Takarmány nem volt a kiégett takarmányraktár miatt, és igazából ha volt is némi élelem,nem volt egy életbiztosítás akkoriban az etetéssel bíbelődni. 
Fűteni  lehetetlen volt, mert a kazán tönkrement, de ha nem ment volna tönkre - akkor sem tudták volna felfűteni a helyiségeket a kitört ablakok, hiányzó falak miatt. 
A krokodilok például a fürdővizükbe fagytak bele, annyira hideg volt a pálmaházban kialakított medencéjükben, és környezetében.
Így aztán a hírek szerint február 13-án, az ostrom végén összesen alig több mint 10 állattal kezdték újra telepíteni az Állatkertet. A harcokat, és az utána következő fosztogatást 5 víziló élte túl , kész csoda, hogy őket nem bántották - megmaradt még egy elefánt, egy borz, egy láma, egy zebra, egyetlen teve, egy majom, és néhány madár. Ennyi. Se több, se kevesebb. 

Fotó: Fortepan/Jankovszky György
zoobudapest.com
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!