Tényleg olyan olcsó volt 50 éve minden?




Vagy esetleg olcsó húsnak híg a leve? 
 Sokszor felvetődik, hogy "Bezzeg az én időmben, a régi rendszerben jobban éltünk..." 
Mindenki tudja, hogy az idő megszépíti a dolgokat, de vajon így van ez esetben is? 
Mennyit kerestek annak idején, mondjuk 50-60 évvel ezelőtt az emberek, és mennyit költöttek mondjuk élelmiszerekre? 
 Mennyibe kerülhetett akkoriban a tej, a kenyér, vagy az albérlet? 

Az a pénz, ami a borítékban volt 1960-ban nagyjából 800 Ft volt. Ez a hetvenes évek elejére felment kb. 2000 Ft-ig - persze átlagban. Volt, aki többért dolgozott, de nem a köznép. Volt, aki lényegesen kevesebbért. 

 Az élelmiszerárak nagyjából 1970-ig egy szinten voltak, kis változásokkal. Utána viszont minden évben félelemmel vártuk január elsejét, amikor a tv-ben bejelentették az áremelést. Nem azért, mert nem tudtuk mit emelnek, hanem mert nem voltunk benne biztosak, hogy mindenről hallottunk-e már előre. A bejelentés tisztessége az épp ügyeletes tévébemondót érte. 
 Hogy, hogy nem - mire közölte hivatalosan is az összegeket, addigra már a lakosság nagy része bespájzolt azokból a dolgokból, amiknek az ára nagyobb százalékkal növekedett, vagy pedig alapvető élelmiszer révén sok fogyott belőle. Fagyasztó még nem volt, ezért ha emelkedtek a húsárak, akkor kolbászt töltöttek, az egy ideig a sima hűtőben is elkolbászolt, néhány kiló pedig a hűtő mélyhűtőrészében is el volt. 
 Ha a cukrot vitték fel, akkor akár egy évre valót pakoltak az éléskamrába. Lisztet módjával, olajat viszont abban az időben még nem lehetett halmozni, mert hamar lejárt a szavatossági idő. Mindössze 1 hónapig volt jó. 
 Akkoriban egy kiló kenyér 3 Ft és 3,60 volt. A zsemle meg a kifli 40 fillér, a vajas kifli 60 volt, a pacsni pedig 30. A lecsókolbász 2,60, a gyulai 60, a téliszalámi 70 Ft volt. A fagylalt még 50 fillér, egy doboz cigi a hatvanas években 3 Ft körül mozgott, ez a hetvenes évekre a duplája lett. 
 Az Állatkerti belépő 1 Ft, a vidámparki is. Ott a hullámvasút viszont 2 Ft volt. Nagy sztár volt akkoriban. Viszont ehettél sós perecet szintén egy Ft-ért, és igazi narancs üdítőt is vehettél 3-ért. Volt szalámis zsemle 2 Ft-ért, rántott húsos 3-ért. 1 Ft volt a cigi rágó, nyalókát is ennyiért vettél. Ugyanennyiért utaztál a villamoson, a buszjegy a duplája volt. Viszont 6 éves korig ingyenes volt az utazás. 
Hetvenes években jöttek a drágulások. 
 A liszt már 4,60 lett, ezzel arányosan ment felfele a kenyér ár is. Már nem volt 50 filléres fagyi, a legkisebb adag 1 Ft-os. De az évtized végére már ettől is drágább lesz. 
 Egy orosz színes tv kb. 20 ezer Ft volt a hetvenes évek végén, vagyis egy átlagember majd egy évet gürizett érte úgy, hogy közben nem evett.... Vagyis egy fizetésből éltek. 
 Krémes a hetvenes évek közepén 1,50 volt, a francia drágább, azért kettőt kellett kiszámolni. A citrom 20 Ft, a narancs 25 Ft. Nem voltak drágák, de az utóbbit ritkán lehetett kapni. Volt helyette a kubai, ami finom volt, csak cikkezni nem lehetett. Banánt fogalmam sincs mennyiért vettük, de kapni sem lehetett, úgyhogy nem volt gond. 
A gyógyszerek olcsók voltak, azt írtak fel amit akartál. Az idős asszonyok egész lajstrommal mentek az orvoshoz - akárcsak manapság. Viszont volt fekete recept is, ezt életmentős gyógyszeresnek hívták. 
Volt tejjegy, de nem mindenkinek. Szociális indok kellett hozzá. Ez egészen a rendszerváltásig meg volt. 

Nyáron az idénygyümölcsök ára 15-20 Ft volt, piacon vásároltuk, alkudtunk. Akkor még az árusok el is várták ezt, nem kötötték magukat a karóhoz. Nem voltak kiírt árak, mint manapság. Kérdezni kellett. "Lelkem, mennyiért adja ezt...:" Ha ügyes voltál, tojás akár Forintért is megvehetted. Ha jól alkudtál, a hetvenes évek elején egy pár rántani való csirkét vehették 20-30 Ft-ért, de ezért tényleg keményen alkudni kellett. 

 Megjelent a magnetofon, mai nevén magnó, sétálós. MK27-sel szaladgált mindenki az utcán, ez 1980-ban több mint kétezer volt. Kezdő fizetésnyi. 
 Egy napilapért 80 fillért, de akár 1,50-et is adhattál. 
 A bérlakás az államtól olcsó volt, az albérlet drága. A törlesztőrészlet kevés volt, pár száz forint, - lakásvásárlásnál - de még ezért is nyávogtunk, hogy még mindig a kamatot fizetjük. 
 Az albérlet ugyanekkor 500 Ft, és ezért csak ágybérlet járt, vagyis osztoznod kellett a szobán. Tehát drágább volt lényegesen albérletet kivenni, mint lakást törleszteni.
 A nyolcvanas években egy tisztességes színes tévé már akár harmincezer is volt, de csak ismeretséggel lehetett azonnal hozzájutni. 
 A hitel annyira kedvezményes volt mindenre, hogy a személyi kölcsönt sokan felvették, aztán kiadták uzsorára. 
Trabantot negyvenezerért vettél, és minimum 5 évet vártál rá. Skoda volt 72-ért is. A motorolaj 30 Ft, a benzin pedig 3 Ft volt. Egy Verhovina moped pedig 2000. 
Telefonálhattál három percet két egész forintért a hetvenes években még.
Ha belegondolunk, hogy mennyit kerestünk, kerestek - és csak kenyérre, tejre, cukorra, alapvető dolgokra mennyit adtunk ki, - pld. vágott baromfi 30 Ft körül - akkor azt kell mondani, hogy igencsak be kellett osztani azt a kis pénzt, ami a borítékban lapult. Ezek alapján kimondhatjuk: egy szemmel sem éltünk jobban, csak máshogy. Mások voltak az igényeink, kevesebbel is beértük...
Fotó: Pinterest.com, retronom.hu, Fortepan.hu/Urbán Tamás
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!